Lombhullató cserje, vagy kisebb fa, átlag 2x2 méter terjedelmű. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Egylaki növény, egyivarú virágokkal. Jelentéktelen, sárga virágai Május-Június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös és illatos bogyói őszre bíborszínűvé érnek. Termést már a 2-3 éves növény is hoz. Metszéssel alakítható. A termés illóolaja terpénekben és dipenténekben, a levélé pedig monoterpén származékokban és hat szénatomos telítetlen vegyületekben gazdag. A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete, vagy a fehér borshoz. Alkalmazási is eltér a megszokottól, hiszen itt nem a fekete mag kerül elfogyasztásra, hanem az először rózsaszínű, majd száradás után fekete magköpeny. Egészben, vagy őrölt formában használjuk a mámoros illatú magköpenyt. Több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze. Az íze valóban friss borsos, a citrom és a menta íz keveredve borzongató, nyelvzsibbasztó érzést generál, ha magában elrágjuk. Gyógyhatása: Segíti az emésztést, vértisztító. Írásos feljegyzések szerint elpusztítja a parazitákat, és megszünteti a hasfájást. Rövid időre megszünteti a fogfájást. Gasztronómiai jelentősége és felhasználása: A receptekben gyakran ajánlják előbb úgy megpirítani, hogy még benne van a fekete fényes mag, aztán szétnyomjuk, és a magot kidobjuk. A kínai konyha egyik jellegzetes fűszerhasználati módja, hogy a szecsuáni borsot sóval együtt száraz serpenyőben átsütik. Ezt kis tálkában teszik az asztalra, és ebbe mártogatják a különböző sült húsokat (csirke, kacsa, disznó). Többnyire a főzés végén teszik az ételbe. Gyömbérrel, és a csillagánizzsal együtt, az erős szecsuáni konyha népszerű fűszere. Amikor sokat eszünk belőle, a szájunk elzsibbad ez a „Ma la”. A szecsuáni bors olaj formájában is használatos «Sichuan pepper oil». Nagyon népszerű ételek a forró olajban készült tészta. Közismert recept a gyömbérrel, szecsuáni borsos olajjal, barna cukorral, rizsecettel, és zöldségekkel készült tészta. Az indonéz konyha megőrölve, csilivel keverve adja a hús és halételekhez. A szecsuáni bors az egyik alapvető fűszere a nepáli, bhutáni, tibeti konyháknak, mivel ezeken a területeken termesztik. Az egyik himalájai jellegzetesség a momo — a hagymával, fokhagymával, és szecsuáni borssal ízesített darált jak hússal töltött félhold alakú tésztás 'táskák'. Japánban a Zanthoxylum sancho megszárított és porrá őrölt leveleit teszik mértékkel a tésztalevesekbe. Az egész és friss leveleket a kinomet, használják a zöldségek, különösen a bambuszrügyek aromatizálására, és a levesekbe. A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek, és a Shichimi togarashi, a japán hétfűszer keveréknek is. Konténeres növények.

Lombhullató cserje, vagy kisebb fa, átlag 2x2 méter terjedelmű. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Egylaki növény, egyivarú virágokkal. Jelentéktelen, sárga virágai Május-Június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös és illatos bogyói őszre bíborszínűvé érnek. Termést már a 2-3 éves növény is hoz. Metszéssel alakítható. A termés illóolaja terpénekben és dipenténekben, a levélé pedig monoterpén származékokban és hat szénatomos telítetlen vegyületekben gazdag. A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete, vagy a fehér borshoz. Alkalmazási is eltér a megszokottól, hiszen itt nem a fekete mag kerül elfogyasztásra, hanem az először rózsaszínű, majd száradás után fekete magköpeny. Egészben, vagy őrölt formában használjuk a mámoros illatú magköpenyt. Több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze. Az íze valóban friss borsos, a citrom és a menta íz keveredve borzongató, nyelvzsibbasztó érzést generál, ha magában elrágjuk. Gyógyhatása: Segíti az emésztést, vértisztító. Írásos feljegyzések szerint elpusztítja a parazitákat, és megszünteti a hasfájást. Rövid időre megszünteti a fogfájást. Gasztronómiai jelentősége és felhasználása: A receptekben gyakran ajánlják előbb úgy megpirítani, hogy még benne van a fekete fényes mag, aztán szétnyomjuk, és a magot kidobjuk. A kínai konyha egyik jellegzetes fűszerhasználati módja, hogy a szecsuáni borsot sóval együtt száraz serpenyőben átsütik. Ezt kis tálkában teszik az asztalra, és ebbe mártogatják a különböző sült húsokat (csirke, kacsa, disznó). Többnyire a főzés végén teszik az ételbe. Gyömbérrel, és a csillagánizzsal együtt, az erős szecsuáni konyha népszerű fűszere. Amikor sokat eszünk belőle, a szájunk elzsibbad ez a „Ma la”. A szecsuáni bors olaj formájában is használatos «Sichuan pepper oil». Nagyon népszerű ételek a forró olajban készült tészta. Közismert recept a gyömbérrel, szecsuáni borsos olajjal, barna cukorral, rizsecettel, és zöldségekkel készült tészta. Az indonéz konyha megőrölve, csilivel keverve adja a hús és halételekhez. A szecsuáni bors az egyik alapvető fűszere a nepáli, bhutáni, tibeti konyháknak, mivel ezeken a területeken termesztik. Az egyik himalájai jellegzetesség a momo — a hagymával, fokhagymával, és szecsuáni borssal ízesített darált jak hússal töltött félhold alakú tésztás 'táskák'. Japánban a Zanthoxylum sancho megszárított és porrá őrölt leveleit teszik mértékkel a tésztalevesekbe. Az egész és friss leveleket a kinomet, használják a zöldségek, különösen a bambuszrügyek aromatizálására, és a levesekbe. A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek, és a Shichimi togarashi, a japán hétfűszer keveréknek is. Konténeres növények.