A méltóságos megjelenésű, lenyűgöző látványú ezüstösen fehér pampafű őshazája Brazília, Argentína és Chile. Számtalan levele jókora, tömött csomót alkot.
A levelek örökzöldek, barázdáltak, keskenyek és 90-250 cm hosszúak, ívesen kihajlók, zöld színűek és éles szélűek.
Egyenesen felálló virágszálait ősszel hozza.
Az alapfajhoz képest 2 dologban tér el. Végleges magassága kisebb, kb másfél méter és sokkal több virágot fejleszt.
A látvány még télen is folytatódik, mert a tollas virágok kitartanak.
Az összes díszfű közül talán az egyik legnépszerűbb fajta.
A pampafű nyáron jó vízellátást kíván, télen viszont érzékeny a nagy hidegre és a fölösleges nedvességre.
Legjobb számára az enyhe déli, vagy nyugati lejtő, ahonnan lefolyik a víz.
Télálló -20 fokig, de a tövére jutó téli csapadékra érzékeny, ezért célszerű Decembertől gondosan takarni.
A pampafű tavasszal a korai visszavágást kibírja, de kissé legyengül tőle, mivel levelei az aljukon többnyire ilyenkor is zöldek.
Célszerű ezért május közepéig várni, míg a régi levelek között megjelenik az új lomb. Ekkorra a fokozatosan elhaló régi levelek maguktól elválnak a tőről és kesztyűvel kézzel is kihúzhatók.
Konténeres növények.
