Lombhullató cserje, vagy kisebb fa, átlag 2×2 méter terjedelmű. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Egylaki növény, egyivarú virágokkal. Jelentéktelen, sárga virágai Május-Június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös és illatos bogyói őszre bíborszínűvé érnek. Termést már a 2-3 éves növény is hoz. Metszéssel alakítható.
A termés illóolaja terpénekben és dipenténekben, a levélé pedig monoterpén származékokban és hat szénatomos telítetlen vegyületekben gazdag.
A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete, vagy a fehér borshoz. Alkalmazási is eltér a megszokottól, hiszen itt nem a fekete mag kerül elfogyasztásra, hanem az először rózsaszínű, majd száradás után fekete magköpeny.
Egészben, vagy őrölt formában használjuk a mámoros illatú magköpenyt. Több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze.
Az íze valóban friss borsos, a citrom és a menta íz keveredve borzongató, nyelvzsibbasztó érzést generál, ha magában elrágjuk.
Gyógyhatása:
Segíti az emésztést, vértisztító. Írásos feljegyzések szerint elpusztítja a parazitákat, és megszünteti a hasfájást. Rövid időre megszünteti a fogfájást.
Gasztronómiai jelentősége és felhasználása:
A receptekben gyakran ajánlják előbb úgy megpirítani, hogy még benne van a fekete fényes mag, aztán szétnyomjuk, és a magot kidobjuk.
A kínai konyha egyik jellegzetes fűszerhasználati módja, hogy a szecsuáni borsot sóval együtt száraz serpenyőben átsütik. Ezt kis tálkában teszik az asztalra, és ebbe mártogatják a különböző sült húsokat (csirke, kacsa, disznó).
Többnyire a főzés végén teszik az ételbe. Gyömbérrel, és a csillagánizzsal együtt, az erős szecsuáni konyha népszerű fűszere. Amikor sokat eszünk belőle, a szájunk elzsibbad ez a „Ma la”.
A szecsuáni bors olaj formájában is használatos «Sichuan pepper oil». Nagyon népszerű ételek a forró olajban készült tészta. Közismert recept a gyömbérrel, szecsuáni borsos olajjal, barna cukorral, rizsecettel, és zöldségekkel készült tészta.
Az indonéz konyha megőrölve, csilivel keverve adja a hús és halételekhez.
A szecsuáni bors az egyik alapvető fűszere a nepáli, bhutáni, tibeti konyháknak, mivel ezeken a területeken termesztik. Az egyik himalájai jellegzetesség a momo — a hagymával, fokhagymával, és szecsuáni borssal ízesített darált jak hússal töltött félhold alakú tésztás ‘táskák’.
Japánban a Zanthoxylum sancho megszárított és porrá őrölt leveleit teszik mértékkel a tésztalevesekbe. Az egész és friss leveleket a kinomet, használják a zöldségek, különösen a bambuszrügyek aromatizálására, és a levesekbe.
A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek, és a Shichimi togarashi, a japán hétfűszer keveréknek is.
Konténeres növények.
